Gerecse blog

Az történt, hogy augusztus 26-án maradt egy szabad napunk, és úgy döntöttünk, megnézzük a Tarján közelében lévő Nagy-Somlyó hegy - útikönyv szerint - páratlan kilátását. Végül a célpontot nem értük el, mert sikerült beleszaladnunk egy jelzésfelfestés-kelepcébe. Hogy hogyan?

A Gerecse, ahogy 1979-ben látta Rockenbauer Pál és csapata.
Dübörgő szocialista ipar, borvirágos orrú dalolászó geológus, vájárkollégium a katolikus parókia szomszédságában, úttörőtábor a természet lágy ölén. Mára már idegen, és némely esetben groteszk hangulat uralkodik, mégis olyan ismerős minden. Sok olyan elem tűnik fel a filmben, ami a mai napig nem változott, sziklamászók az Öreg-kő meredélyén, áhitat a péliföldszentkereszti kápolnában, és a pisznice hegy ősi kőfejtőiben. Ismerős és idegen világ ez egyszerre, izgalmas dolog több, mint három évtized távlatában látni, mi minden változott, és mi maradt pontosan ugyanolyan a mai napig.

2013. május 4-5-én kerül megrendezésre a Gerecse legnagyobb, és szerintem legszebb helyszínnel rendelkező hagyományőrző fesztiválja, a Nyiss Ránk!
A fesztivált a péliföldszentkereszti templom és Mária kegyhely hagyományos búcsú napján rendezik minden évben, immáron hatodik alkalommal.
A részletes programot a fesztivál weboldalán olvashatjuk, minden másról beszéljenek a rendezvény népszerűsítő video-jában lűható gyönyörű képek:

Az autizmus világnapja alkalmából minden évben április 2-án kék színű kivilágitást kap a világ több híres építménye. Térségünkből Tata csatlakozott az akcióhoz, a vár tegnap este ehhez hasonlóan pompázott:

Hamarosan itt a medvehagyma virágzás ideje, amikor a nedves, ritka aljnövényzetű erdőkben (bükk, gyertyán) fehér lepelként borít mindent a gasztronómiában és a természetgyógyászatban egyaránt hatalmas népszerűségnek örvendő növény üde illatú virága.
A szájhagyomány szerint azért lett medvehagyma a neve, mert leveleinek erős illata ébreszti fel a mackókat a téli álomból március végén.
Nyugat-Európában már védelem alatt áll, nálunk viszont sajnos még szabadon szedhető. Azért írom, hogy sajnos, mert mind a konyhában, mind gyógynövényként való felhasználásához a virágzás előtti állapotában érdemes leszedni, így azokon a területeken, ahol tömegesen szedik, megfosztanak bennünket a virágszőnyeg gyönyörű látványától.
Szerencsére a Gerecsében még a forgalmasabb túraútvonalak környékén is találkozhatunk érintetlen mezőkkel, legalábbis 2 éve, 2011 április végén még ez volt a helyzet. Az alábbi képek is ekkor készültek:

A karácsonyi enyhülés - hiába volt a Gerecse környékén kisebb mértékű, mint a nyugatabbi tájakon - sajnos elvitte a hegyekről azt a kevés havat is, ami december elején-közepén esett. Néhány párás-fagyos éjszaka után a zúzmara ugyan téliessé varázsolja a tájat, de sokszor ez a nap folyamán elillan. Az ilyen lehangoló szürkeségben is van vígasz: kis zöld szigetekként virít a Gerecse sasbércein a sziklák gazdag moha és zuzmó flórája. A Bajót és Mogyorósbánya közötti Öregkő dachsteini mészkő padjain sikerült ezeket a nagyon szép smaragdszínű "párnákat" fényképezni az év legutolsó napján:

Akinek esetleg nem cseng ismerősen, a kerecsensólyom közismertebb neve a Turulmadár. Nem nagyon hangsúlyozzák agyon sem az iskolában, sem később, de tulajdonképpen ő a mi egyik legfontosabb nemzeti jelképünk, amolyan címerállat.

Nem azért „gerecsikum”, mert kizárólag a Gerecse hegység területén él, hiszen a kerecsensólyom, rendszertani nevén a Falco cherrug az egész Kárpát-medencében, illetve Kis- és Közép-Ázsiában is elforduló ragadozómadár. Magyarország területéről jelenleg 42 példányt ismerünk, és a Magyar Madártani Egyesület munkájának köszönhetően a populáció növekszik: jelenleg Európa kerecsensólyom-állományának közel fele Magyarországon fészkel. Az okok, amitől ez a madár a Gerecse egyik legfontosabb jelképe, a következők:

1. A középkorban a királyi udvar solymászai erről a területről szerezték be a tenyésztésre szánt példányokat
2. Egyes feltételezések szerint a Gerecse hegység neve is a kerecsen szóból eredeztethető.
3. A Magyar Madártani Egyesület kerecsensólyom-védő munkájának egyik kiemelt területe a hegység. A madár költési, és fiókanevelési időszakában, március és július között az egyesület természetvédelmi őröket alkalmaz a fészek körüli terület védelmére. Az amúgy is szigorított természetvédelmi oltalom alatt álló Pisznice hegy területe, ahova egész évben tilos a belépés, a kerecsensólyom fő fészkelési területe, mivel a hegy sziklás bérceiről hatalmas terület ellenőrizhető, és ez kifejezetten kedvező egy ragadozómadár számára, nagyon jól is érzik magukat ezen a környéken.

Kerecsensólyom fészek

A Pisznice hegy látképe a Kisgerecsei kőfejtő tetejéről

További érdekességek a kerecsensólyomról (forrás: Turul Baráti Kör):
- A téli napforduló alkalmával ezeket a madarakat röptették, mintegy a Nap atyát tovább segítve égi útján, mivel ekkor van erején kívül.
- A kerecsensólyom (Falco Lanarius) eleségül kiszemelt áldozatát egyetlen jól irányzott csapással semmisíti meg. Nem okoz felesleges fájdalmat, és nem kínoz aljas módon. Ez azért fontos, mert az összes többi ragadozó madár, még élõ áldozatát kezdi el falni.
- Nagy Lajos solymásziskolát alapított Veszprémben.
- A török hódoltság alatt egyes területeken ezzel a madárral válthatták meg a kirótt adót. Egy kerecsen 10-20 ló árának felelt meg.
- Aki a kerecsensólyommal vadászik, az egyben tenyészti is a madarat, mert a solymászok nem fészekrablók. Tehát vadászni csak tenyésztett sólyommal illik. A kézzel nevelt sólyomfióka a legkezesebb, ezzel a legkönnyebb vadászni.
- Amíg a madár szabadon élt, addig hívták kerecsennek, amikor elkezdték idomítani onnantól már turulnak. Ugyanúgy, ahogy a sast idomítva már besének nevezték, a héját pedig kátának.

Turul szobor Tatabányán, a Gerecse egyik sasbércén