A Gerecse hegység éghajlatában is feltűnik az a kettősség, amiről a táj jellegénél már szót ejtettünk. A Nyugati- és Központi-Gerecse más klimatikus jellemzőkkel rendelkezik, mint a Keleti-Gerecse. A Központi-Gerecse tengerszint feletti magasságánál, és erdősültségénél fogva alacsonyabb hőmérsékleti adatokat mutat, míg a hegység nyugati oldala fogja fel az érkező zivatarokat a vegetációs időszakban, nagyjából a Tata-Szár vonalon - a hegység sokszor elzárja a csapadék útját a keleti oldal felé.
Ebből következik, hogy a Nyugati- és Központi területek csapadékosabb, hűvösebb mikroklimatikus jegyeket mutatnak, míg a keleti régió valamivel melegebb és szárazabb.
Éghajlati átlagok
Hőmérséklet:
A hegység északi részén, a Duna vonalában kiegyenlítettebb a mikroklíma: a folyó környékén kevésbé hűvösek a nyári éjszakák, de enyhébb értékeket adnak a hőhullámok is. A belső területeken, különösen a Keleti-Gerecsében, a kontinentális jellegű éghajlat van hatással a mikroklímára, így nagyobb a hőingás, hidegebb-hűvösebb éjszakákkal, és magasabb napi maximum hőmérsékletekkel.
Átlagos csapadékmennyiség:
(Csapadékmennyiség tekintetében télen kb 5 mm, nyáron kb. 10 mm különbség van a központi, magasabb területek és az alacsonyabb területek között)
Az éves csapadék összege: 550-650 mm, az alábbi eloszlás szerint.
